Simor András

 


El poeta Simor András nació en Budapest, Hungría, en 1938. Es traductor, ensayista y director de la revista literaria, artística y de pensamiento político Ezredvég (Fin de Milenio), que existe desde hace 25 años. Ha publicado 44 libros de poesía; el más reciente, La maldición de Jesús, en 2014. Es traductor de poesía española, latinoamericana, vietnamita y rusa al húngaro. Entre otros, ha traducido a Juan Ruiz Arcipreste de Hita, Alonso de Ercilla, Jorge Manrique, Fray Luis de León, Luis de Góngora, Francisco de Quevedo, Lope de Vega, Gustavo Adolfo Bécquer, Rubén Darío, Ernesto Cardenal, Fayad Jamis, Víctor Valera Mora y Roque Dalton. Con poetas cubanos y españoles realizó versiones al español de poemas de Sándor Petőfi, Attila József, Miklós Radnóti y Mihály Ladányi.

 

Variación sobre un poema de César Vallejo (Versión de Eliseo Diego)

I.

Unos se tiran de cabeza al río.
¿Hablaré del audaz arco del puente?

A Robeson le pegan por la calle.
¿Alabaré después al Metropolitan?

Les enferman la tierra a los hambrientos.
¿Me asombrarán sus médicos, entonces?

Pelan al rape a una muchacha negra.
¿Disfrutaré a la linda «Miss» del año?

Muestran al indio humilde en sus corrales.
¿Quién va a tratar con ellos del futuro?

El leprosolio de Quynh-Lap destruyen.
¿Compartiremos temas culturales?

Un paria duerme con el pie a la espalda.
¿Hablar, después, a nadie de Picasso?

Steinbeck sube al avión en uniforme.
¿Le haré un ensayo por sus viejas glorias?

Charlan sobre la paz junto a la horca.
¿Conferenciar, después, sin un revólver?

II.

A este le canta el hambre en el estómago.
¡Supiera de Beethoven, de su cólera!

Un herido contempla sus entrañas.
De conocer a Puskhin, lo haría suyo.

El maniatado pugna por librarse.
Mentara a Lorca, pero qué es su nombre.

Aquel busca refugio en lo lejano.
Rimbaud seguro que sería su amigo.

Otro aguarda una bala en la cabeza.
Ignora que es ya un cuadro de Derkovits.

Un niño pinta con betún a solas.
Nadie le ha hablado nunca de Siqueiros.

La miseria hizo huir al viejo József.
Jamás leyó los versos de su hijo.

A los sin pan habrá que presentárselos.
La poesía también les hará falta.

Stalter Gÿorgy / 2014

Változatok egy César Vallejo-versre

                     I.

Öngyilkosok ugranak fejet a folyókba.
A hidak merész ívelését emlegessem?

Paul Robesont valaki leütötte az utcán.
Dicsérjem a New York-i Metropolitant?

Megfertőzik az éhező parasztok földjét.
Ámuldozzam orvosaik tudományán?

Kopaszra nyírnak egy húszéves négerlányt.
Gyönyörködjem az ez évi Miss Amerikában?

Rezervátumokban mutogatják az alázatos indiánt.
Az emberiség jövőjéről tárgyaljak velük?

A Quynh-Lap-i lepratelepet hadicélpontnak tekintik.
Vitatkozzam a kultúra közös érdekeiről?

Hátára görbült lábbal alszik egy pária.
Beszéljek ezután valakinek is Picassóról?

John Steinbeck egyenruhásan helikopterbe száll.
Talán hajdani érdemeiről írjak értekezést?

Békességről beszélnek az akasztófa mellett.
Tanácskozzam a békéről, s ne legyen fegyver a kezemben?

                        II.

Egy ember jön, korgó gyomra muzsikál.
Ha ismerné Beethovent, megértené haragját.

Egy sebesült nézi kifordult belét.
Ha tudna Puskinról, költőjének nevezné.

Megfeszíti testét egy kikötött.
Lorca jutna eszébe, de sosem hallott róla.

Egy másik elindul, messzi világba szökik.
Ha ismerné, kedvelné Arthur Rimbaud-t.

Ez tarkójába várja a golyót.
Nem tudja, modellje volt Derkovitsnak.

Cipőkrémmel festeget egy fiúcska.
Sosem hallotta Siqueiros nevét.

Megszöktette a nyomor József Áront.
Nem olvasta fiának verseit.

Nekik beszélj, kinek nincs kenyerük se.
Egyszer szükségük lesz még versre is.

 

 

Ciclo Literario.